A zeneművek útja a szerzőtől az előadóig
A zeneműkiadó feladata a szerzők zenei gondolatait az előadók számára megfelelően olvasható, inspiráló és jól használható formába önteni; gondoskodni a művek megismertetéséről, terjesztéséről és jogszerű felhasználásáról. Háromnegyed évszázados tapasztalattal a hátunk mögött hozzáértéssel, elkötelezetten és lelkesen végezzük ezt a megtisztelő munkát.
Köszönjük a zeneszerzőknek és zenepedagógusoknak, hogy ránk bízzák műveik gondozását.
Farkas Ferenc
Farkas Ferenc a 20. század meghatározó jelentőségű magyar zeneszerzője.
Budapesten született 1905. december 15-én. A Zeneakadémián (1922–27) Weiner Leó és Siklós Albert növendéke volt, majd tanulmányait Rómában, a Santa Cecilia Akadémián, Ottorino Respighi irányításával folytatta. 1935-től a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, később a kolozsvári, majd a székesfehérvári Konzervatórium tanára (ez utóbbi kettőnek igazgatója is). 1949-ben a Zeneakadémia zeneszerzéstanárává nevezik ki, ahonnan tanszékvezetőként vonul nyugállományba 1965-ben. 2000. október 10-én hunyt el.
Ő volt Ligeti György és Kurtág György mestere, és hosszú pedagógiai pályafutása során a magyar zeneszerzők több generációját is tanította – növendékei közé tartozott többek között Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt, Bozay Attila, Jeney Zoltán és Vidovszky László. Farkas Ferenc életműve (több mint 700 mű) szinte valamennyi zenei műfajt felvonultatja; komponált operákat, baletteket, színpadi kísérőzenét, filmzenét, miséket és kantátákat, kórusműveket, dalokat, zenekari és versenyműveket, kamarazenét, valamint szólódarabokat. Zeneszerzői arculatának kialakításában a magyar népzene, a klasszikus hagyományok, a mediterrán dallamosság és a tizenkétfokú technika egyaránt szerepet játszott. Virtuóz kompozíciós technikája, stílusismerete, gazdag invenciója és széleskörű műveltsége révén nemzetközi elismertségre tett szert. Munkásságát a magyar állam számos kitüntetéssel ismerte el.
All’antica viola da gambára (vagy gordonkára) és csembalóra (zongorára) / for viola da gamba (or violoncello) and harpsichord (piano) (1926) – Z. 4439
Ballada gordonkára és zongorára / Ballad for violoncello and piano (1963) – Z. 5296 Bihari román táncok hegedűre (brácsára, fuvolára vagy klarinétra) és zongorára / Rumanian Folk Dances from the County of Bihar for violin (viola, flute or clarinet) and piano (1950) – Z. 958 Contrafacta Hungarica két oboára, két klarinétra, két fagottra és két kürtre / for two oboes, two clarinets, two bassoons and two horns (1974) – score and parts – Z. 12827 Correspondances. Nyolc zongoradarab / Eight piano pieces (1957) – Z. 12097 Gitárdalok énekhangra és gitárra. Három dal Dsida J. verseire / Guitar Songs for voice and guitar. Three songs on poems by J. Dsida (1983) – Z. 12897 Hybrides. Tíz zongoradarab / Ten piano pieces (1957) – Z. 12096 Maskarák oboára, klarinétra és fagottra / Maschere for oboe, clarinet and bassoon (1983) partitúra és szólamok score and parts – Z. 13127 Magyar táncok a 17. századból kamarazenekarra / Hungarian Dances from the 17th Century for chamber orchestra "Leggiero" – partitúra és szólamok / score and parts – Z. 14249 Naplójegyzetek 1986–1987 zongorára / Journal for piano (1986, 1987) 1–2. kötet / Vols. 1–2 – Z. 13804 Notturno hegedűre, brácsára és gordonkára / for violin, viola and violoncello (1929) – Z. 14465 Nyírbátori toronyzene rézfúvós együttesre / Kleine Turmmusik for brass ensemble (1967) – partitúra és szólamok – Z. 6714 |
Régi nóta, régi tánc. Két zongoradarab / Old Song, Old Dance. Two piano pieces (1955) – Z. 2202 |