Csapó Gyula
Csapó Gyula zenéjének gyökerei a 70-es évek minimalizmusába nyúlnak, így az idő és a hangszín analitikus és nem ritkán szélsőséges kezelése stílusának egyik jellegzetes vonása. Bár tanulóéveiben jelentős hatást gyakorolt rá Cage, Feldman, Kurtág, Boulez, Stockhausen és Xenakis művészete, mégis mindig a saját útját járta.
Magyarországról induló karrierje külföldön (Franciaországban, az Egyesült Államokban és Kanadában) bontakozott ki, ezáltal művészetében a közép-európai, a nyugat-európai, a tengerentúli és az egzotikus kultúrák hatása is megjelenik.
Műveiben a hagyomány és a korszerűség, az általános és egyéni közlendő sajátos rendszert alkot, s narratív és feszült dramaturgiát hoz létre, mely valósággal körülöleli és elbűvöli hallgatóját.
Életrajz címszavakban1955-ben született Pápán, jelenleg a kanadai Saskatoonban él. 1979-ben az Új Zenei Stúdió tagja lett. 1981-ben szerezte meg zeneszerzői diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Francia állami ösztöndíjjal a Párizsi IRCAM-ban akusztikai és számítógépes zeneszerzői tanulmányokat folytatott. 1983‑ban Woodburn-ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott, ahol a New York Állam Buffalo‑i Egyetemén Morton Feldmann irányításával doktori programban vett részt (1983–87). John Cage ajánlására kétszer is elnyerte a New York‑i Foundation for Contemporary Performance Arts ösztöndíját. 1990-ben Kézfogás lövés után című műve elhangzott a Lincoln Centerben. meghívást kapott a McGill Egyetemre, ahol hangszerelést, zeneelméletet és kamarazenét tanított. 1991–94-ben Princeton Egyetem zeneszerzés tanszékének tanára volt. 1994 óta az Saskatchewan‑i Állami Egyetem zeneszerzés és zeneelmélet programját vezeti. 1996–97‑ben a Collegium Budapest ösztöndíjával Budapesten dolgozott Jean Racine drámája nyomán készülő operáján, a Phaedrán. 1998‑ban, Ottawában, Berlinben, Párizsban és Stuttgartban hangzottak el művei a kanadai Modern Quartet of Toronto előadásában. 1999 Torontóban, Frederickstonban szólaltak meg művei. 2001‑ben Montrealban a Radio Canada egyenes adásban közvetítette a Clarence Barlow‑val közös szerzői estjét. 2008 A Concerto for Viola and a Changing Environment ősbemutatója a Budapesti Őszi Fesztiválon Rivka Golani és a Magyar Rádió szimfonikus Zenekarának előadásában, Tihanyi László vezényletével. 2009 A Concerto for Viola and a Changing Environment elnyerte az év Artisjus-díját. 2016 A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett. |
Művek (válogatás)The Last Tape. Hommage à Samuel Beckett (1975) hegedűs-színészre és két asszisztensre, magnóra, színuszgenerátorra, színpadra függönnyel és négy reflektorral, 26’ Handshake after Shot (1977) két szordinált trombitára, oboára, elektromos orgonára és egy felfüggesztett kartondobozra, 3’ Hark, Edward … – Hommage à Edvard Grieg (1979, átdolg.1997) két cimbalomra, zongorára és nagybőgőre, 20’ Phèdre – Tragédia/parodie en musique öt felvonásban Racine drámájának eredeti szövegére és angol, német és magyar fordításaira (1984 – folyamatban) kilenc énekhangra, kettős színpadra és kamaraegyüttesre, kb. 240’ Хρόνοι [Khrónoi] – In memoriam Morton Feldman (1988, átdolg. 1992) vonósnégyesre, 18’ A Desert March … (1993) zongorára, 40’ Sutræcitations az Avatamsaka Sutra szövegrészleteire Thomas Cleary angol fordításában (1995) szoprán vagy tenor hangra és négy játékosra (3 klarinét, zongora, erősítő, hangszóró, 1996), mezzoszoprán vagy bariton hangra és négy játékosra, kb. 25’ The Straight Labyrinth – Le sacre de tous-les-temps (2001) zongorára, 15’ Phrag Mental Friezes (2001) klarinétra (bcl), hegedűre, csellóra, zongorára és és három fadarabra (egy játékos), 22’ Tundragobelin – Finnegan’s Dreams to the memory of James Joyce (2002) klarinétra, hegedűre, csellóra és zongorára, 20’ Talea Iacta Est (2008) zenekarra, 20’ Concerto for Viola and a Changing Environment (2004–2009) brácsára és zenekarra, 30’ Parmi les Blancs et Noirs…at Intervals…from the Cabin (2008) – kamaraegyüttesre: fuvola (afl, bfl), klarinét (bcl), kürt, ütőhangszerek, zongora, hegedű, cselló, 21’ |
