Sáry László

Pályáját a magyarországi experimentális művészeti mozgalom egyik legjelentősebb alkotójaként kezdte, s a zenében kialakítható rend újfajta módozatait kereste kompozícióiban: máig szívesen alkalmazza az irányított véletlent, gyakran használ zenén kívüli összefüggéseket, matematikai–logikai rendszereket a hangok vagy ritmusok szervezésére. Műveinek nagyobb része klasszikus hangszerekre és együttesekre készült, másik része azonban különleges hangforrásokra, preparált zongorára, agyagcsengőkre, gőzmozdonyok hangjára. A tudatosan kialakított ritmikus alakzatokká szervezett zörej ugyanolyan zenei elem számára, mint a konkrét hang, ezért alkalmazza szívesen műveiben az ütőhangszereket. Vallja, hogy minden zenei ötletnek számtalan kidolgozási lehetősége létezik, s a zeneszerző választhat, hogy a művet olyan formában írja le, melyben a folyamatok realizálását az előadóra bízza, vagy pontosan meghatároz minden pillanatot. Utóbbi esetben azonban a leírt mű csak egy lehetséges alakzata a zenei gondolatnak, ezért eddigi életművében rendszeresen visszatérő jelenség, hogy egy-egy zenei ötlet több különböző kompozícióban is megjelenik.
 

Életrajz

1940. január 1-jén született Győrben. 1961-től 1966-ig Szervánszky Endre tanítványaként zeneszerzői diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián. 1970-ben Jeney Zoltánnal, Eötvös Péterrel, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval megalapította az Új Zenei Stúdiót. Az 1970-es évek közepétől dolgozta ki Kreatív zenei gyakorlatok néven a hangszeres és énekes gyakorlatra egyaránt építő pedagógiai és improvizációs módszerét, melyet itthon és külföldön egyaránt oktat, kurzusokat tartott többek között Japánban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Észtországban. 1990 óta a budapesti Katona József Színház zenei vezetője, mellette a Színművészeti Egyetemen zenei előadói gyakorlatot tanít. 1996-ban Tokióban három hónapon keresztül a Japán Alapítvány ösztöndíjával a japán tradicionális színházművészetet, zenét és táncot tanulmányozta. Etűdök gőzmozdonyokra című kompozíciója 3. díjat nyert a Nemzetközi Elektroakusztikus versenyen (IREN). Ugyanebben az évben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja lett.
 

Díjai és kitüntetései

Kassák-díj (1979), Erkel-díj (1985), Bartók–Pásztory-díj (1993), Érdemes Művész (2000)

Kórus - Vegyeskar a cappella
Énekes kamarazene
Kamarazene vegyes együttesre
Szaxofon (több)