Vidovszky László
Pályájának első húsz éve – hasonlóan Jeney Zoltánhoz és Sáry Lászlóhoz – a magyarországi experimentális zene legjelentősebb zeneszerzői műhelyéhez és együtteséhez, a budapesti Új Zenei Stúdióhoz kötődik. Szóló- és kamaraműveiben gyakran kapnak szerepet az audiovizuális elemek és különböző színpadi akciókkal összekötött zenei konstrukciók. A 90-es években figyelmének középpontjában a gépzongora állt, melyet szóló- kamara- és zenekari szólóhangszerként egyaránt használt. Művei még a rövidebb terjedelmű darabokban is sűrű és nagyszabású alkotások, melyek látványosan kerülik a narrativitás minden külsőségét, és csak egyéni áthangolással használják a hagyományos zenei retorika elemeit. Zenéjének szerkezeti szigorúságát meglágyítja a hangszínek változatossága és a belső történések gazdagsága. Talán éppen ezen összetettségük által válnak a művészi fegyelem megtestesítőivé.
Életrajz címszavakban1944 Békéscsabán született, jelenleg Pécsett él 1962–67 Zeneszerzés tanulmányok Farkas Ferencnél A budapesti Liszt ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1970 UNESCO-ösztöndíjjal párizsi tanulmányok a Francia Rádió elektronikus stúdiójában (Groupe de Recherches Musicales) és Olivier Messiaennál a Conservatoire-on. 1984-től A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Zenei tanszékének tanára 1992 Bartók–Pásztory-díj 1997 A Széchenyi Irodalmi és Művészeti akadémia tagja 1999-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszakának tanára 2010 Kossuth-díj |
Művei (válogatás) Kettős (1972) két preparált zongorára Schroeder’s Death (1974–75) zongorára és 2-3 asszisztensre, 20-40’
405 (1979) preparált zongorára és kamaraegyüttesre (fl, ob, cl, bsn, hn, tpt, tbn, org, archi), 20’ Nárcisz és Echo – egyfelvonásos opera, 21 képben, Ungvárnémeti Tóth László Narcissus című művéből Meller Ágnes és Rácz Judit német fordításában (1980–81) négy énekhangra (sopr, a, t, b), nőikarra és kamaraegyüttesre (cl, tpt, perc, pf, vln, vc), 24’ Romantikus olvasmányok No. 2 (1985) zenekarra, 9’ Tizenkét duó (1987–89) hegedűre és brácsára, 18–20’ German dances (1989) vonósnégyesre, 12–14’ Soft errors (1989) kamaraegyüttesre (fl [afl], cl, hn, cel, vla, cb), 10’ Etűdök MIDI-Zongorára (5 kötet) (1990–) (4–5. kötet folyamatban) Kilenc kis Kurtág-köszöntő korál (1996) egy vagy két zongorára, 15’ The Death in My Viola (1996–2005) brácsára és kamaraegyüttesre (fl, ob, cl, bsn, 2 keyboard instr, perc, 2 vl, vc, db), 14–16’ Machaut’s követése I–III. (1998) énekhangra és három szabadon választható hangszerre Zwölf Streichquartette (2000) (45–50’) |
