A zeneművek útja a szerzőtől az előadóig

A zeneműkiadó feladata a szerzők zenei gondolatait az előadók számára megfelelően olvasható, inspiráló és jól használható formába önteni; gondoskodni a művek megismertetéséről, terjesztéséről és jogszerű felhasználásáról. Háromnegyed évszázados tapasztalattal a hátunk mögött hozzáértéssel, elkötelezetten és lelkesen végezzük ezt a megtisztelő munkát.

Köszönjük a zeneszerzőknek és zenepedagógusoknak, hogy ránk bízzák műveik gondozását.

Vajda Gergely

(Photo: Steve Babin)

Vajda Gergely a magyar zeneszerzők középnemzedékének egyik legtehetségesebb tagja. Sokoldalú muzsikus: klarinétművész, karmester, s mindemellett zeneszerző. Sokrétű előadói gyakorlatának hatása művein is érződik. Kedveli a változatos színeket és a szokatlan effektusokat; egyéni hangjuknak is köszönhetően művei az utóbbi évtizedben világszerte egyre nagyobb feltűnést keltenek.

Életrajza

Vajda Gergely 1973. augusztus 13-án született Budapesten, zenészcsaládban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kovács Béla klarinét- és Lukács Ervin karmester-hallgatójaként diplomázott. Zeneszerzést Kocsár Miklós növendékeként, valamint magánúton Eötvös Péternél, Tihanyi Lászlónál, Sári Józsefnél és Jeney Zoltánnál tanult. Részt vett Eötvös Péter több nemzetközi karmesterkurzusán is, később pedig asszisztensként működött közre műveinek bemutatásában.

Szerteágazó karmesteri feladatai ellenére – jelenleg a Huntsville-i Szimfonikusok zeneigazgatója és az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, továbbá számos egyéb meghívásnak is eleget tesz – igen termékeny zeneszerző. Első ízben 1993-ban, Fényárnyék-remegés című, szólóklarinétra írott korai kompozíciójával keltett feltűnést. Vokális darabokat már 1992 óta komponál, egyéni megközelítését példázza az 1997-es Nonfiguratív című műve, amelynek szövegét egy ütőhangszeres kvartett tagjai deklamálják. Első operáját, a Déry Tibor regényét feldolgozó Óriáscsecsemőt a 2001-es Budapesti Őszi Fesztiválon mutatták be. Ezt 2005-ben a Gólem című „zsidó operett”, majd a következő évben a Barbie Blue című egyfelvonásos, kétszemélyes opera, Bartók művének, A kékszakállú herceg várának parodisztikus újraértelmezése követte. A Thomas Mann regényén alapuló 2009-es „hotel-opera”, A varázshegy érdekessége, hogy ebben a szereplőket teljes zenekar helyett nagyobb kamaraegyüttes kíséri. Legújabb operája, a 2015-ben Amerikában bemutatott Georgia Bottoms alcíme szerint „vígopera a modern Délről”.

Számos zenekari és kamaraműve közül feltűnést keltett a La foule című némafilm kisegyüttesre írt élő kísérőzenéje, amelyet 2001-ben a párizsi Louvre-ban mutattak be; a Duevoe népzenei ihletésű zenekari kompozíció, amelyből vezényletével a Magyar Rádió 2010-ben felvételt is készített; a Beszélgetések gyerekekkel kamaramű, amely 2008-ban különdíjat kapott a bresciai zeneszerzőversenyen; vagy legújabban a 2016-ban bemutatott Klarinétszimfónia 2 klarinétra és zenekarra, amelyből szintén felvétel készült a Magyar Rádióban.

Művei többek között Budapesten, Párizsban, Londonban, Berlinben, Freiburgban, Saarbrückenben, Marseille-ben, Utrechtben, San Francisco-ban, Milwaukeeban és Huntsville-ben hangzottak fel.

Díjai, kitüntetései

A Budapesti Őszi Fesztivál nívódíja (1997), Fischer Annie-ösztöndíj (1999), Kodály-ösztöndíj (2000), Állami Eötvös-ösztöndíj (2000), Gundel művészeti díj (2001), Bartók–Pásztory-díj (2018)