A zeneművek útja a szerzőtől az előadóig

A zeneműkiadó feladata a szerzők zenei gondolatait az előadók számára megfelelően olvasható, inspiráló és jól használható formába önteni; gondoskodni a művek megismertetéséről, terjesztéséről és jogszerű felhasználásáról. Háromnegyed évszázados tapasztalattal a hátunk mögött hozzáértéssel, elkötelezetten és lelkesen végezzük ezt a megtisztelő munkát.

Köszönjük a zeneszerzőknek és zenepedagógusoknak, hogy ránk bízzák műveik gondozását.

Madarász Iván

Kompozícióiban a zenei műfajok széles skálája jelenik meg. A recenziók zenéjének drámaiságát, valamint az énektechnika, az emberi hang használatának újszerű módját emelik ki. Hangszeres zenéjére, különösen fuvolaműveire, a hangszeres technika újabb módozatainak keresése jellemző. Kamaraműveiben sajátos módszert alakított ki bonyolultabb, ún. nem-ekvivalens arányú ritmusok megvalósítására. Műveiben az elektronikus zenei hangzások (Hímzett hangok, 1989) és az aleatória (Tabulatúra, 1996) hatása is megfigyelhető. Lót című operájában a minimalizmus repetitív technikáját alkalmazza a hagyományos drámai koncepciótól való elszakadás eszközeként: a zenei folyamatok így nem fedik el a drámai narratívát, ehelyett az opera megfagyott zenei pillanatokból áll össze.

Életrajza

Madarász Iván 1949. február 10-én született Budapesten. Zeneszerzést előbb Szelényi Istvánnál tanult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakát végezte el Szervánszky Endre osztályában. Zongorát Ferenczi Györgynél tanult. 1972-ben kapta meg kitüntetéses diplomáját. Diplomamunkájaként egyfelvonásos operát írt a Magyar Televízió felkérésére (A nő meg az ördög). Két évvel később ugyancsak televíziós felkérésre komponálta Lót című másik egyfelvonásosát.

1973–80-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán tanított. 1980-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 2000-ben szerzett habilitált mesteri (magist. habilit.) fokozatot, 2002-ben nyert egyetemi tanári (prof.) kinevezést.
A Magyar Zeneszerző Egyesület alapító és elnökségi tagja. 1990-től a magyar Szerzői Jogvédő Iroda (Artisjus) Vezetőségének a tagja, 1998-tól több ciklusban is kurátora a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiumának.
Kompozíciói rendszeresen szólalnak meg hazai és külföldi koncerttermekben. Öt önálló szerzői lemeze jelent meg, számos művéről felvétel készült a Magyar Rádióban. Kórusműveivel több pályázaton nyert díjat. Hímzett hangok című művével meghívást kapott a ISCM Yokohamai Világzenei fesztiváljára.

Díjai, kitüntetései
Erkel-díj (1992), Bartók–Pásztory-díj (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005)

A felsorolt szerzők művei a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMPEMB) és az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó (EMBZ) kiadásában jelennek meg. A nyomtatott kiadványokat az EMBZ terjeszti.