Márta István

Márta kísérletező kedvű zeneszerző, aki műveiben szívesen alkalmazza a repetitív zenéből ismert eljárásokat. Zenéjében népzenei utalások ugyanúgy megtalálhatók, mint a komoly- és könnyűzenei hagyományok bizonyos elemei.

Műveit széles körben játsszák és rögzítik hangfelvételeken Magyarországon és külföldön; gyakran használják fel őket tánc- és balettprodukciókhoz is. 1976 óta több mint 300 színpadi és filmzenét írt és szerkesztett. Több színházban is működött zenei vezetőként, és színpadi rendezések is fűződnek a nevéhez. Az utóbbi két évtizedben a magyar fesztiválélet egyik meghatározó alakja volt, és színházigazgatóként is szerepet vállalt.

Életrajza

Márta István Budapesten született 1952. június 14-én. A budapesti Zeneakadémián Sugár Rezsőnél tanult zeneszerzést; zeneszerzői és zeneelmélet-tanári diplomáját 1981-ben szerezte meg. 1976-ban Jugoszláviában részt vett Witolt Lutosławski zeneszerzési kurzusán.

1973-ban népdalgyűjtő utat tett a moldvai csángók körében.

1972–76-ban a Fiatal Művészek Klubjának zenei részlegét vezette. 1975-től 1982-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségén belül működő Fiatal Zeneszerzők Csoportjának vezetője volt. 1982 és 1984 között a Fiatal Művészek Tanácsát vezette.

1981 és 1983 között Márta István zenetörténetet és 20. századi műelemzést tanított a Bartók Béla Zeneművészeti szakiskola dzsessz tanszakán. 1980–83-ban tagja volt a 180-as csoportnak, amely a minimalista és repetitív zenei irányzatokra specializálódott. 1980-tól játszott és turnézott a régi és kortárs zenét egyaránt műsorára tűző Mandel-kvartettel.

1989-ben létrehozta a Kapolcsi Művészeti Napokat, amely 1996-tól Művészetek Völgye néven Magyarország legnagyobb multikulturális fesztiváljává nőtte ki magát.

1998-tól 2012-ig, az Új Színház igazgatója volt, majd 2012-től a pécsi Zsolnay Örökségkezelő NKft. ügyvezetője. 2003 óta a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke.

Díjai, kitüntetései

A párizsi Tribune international zeneszerzőverseny díjai (1981, 1987), Erkel-díj (1987), Köztársasági Elnöki Aranyérem (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2012)