Bárdos Lajos
Bárdos Lajos zeneszerzőként, zenetudósként, tanárként és karmesterként egyaránt jelentős hatást gyakorolt a magyar zenei életre. Kodállyal együtt megteremtette a 20. századi magyar kórusmozgalom alapjait.
Karnagyi működése néhány évtized alatt nemzetközi színvonalra emelte a magyar kóruséneklést. Céltudatossága, vitalitása és előadóművészi kifejezőereje általános megbecsülést szerzett számára.
Életrajza
Bárdos Lajos 1899. október 1-jén született Budapesten, és 1986. november 18-án hunyt el ugyanott. A budapesti Zeneakadémián Siklós Alberttől és Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést (1920–25). Ezután középfokú zeneiskolákban oktatott (1925–29), majd 1928-ban a Zeneakadémiára került, s itt összhangzattant, zeneelméletet, zenetörténetet, és stílusismeretet tanított 1968-as nyugdíjba vonulásáig. A zeneelmélet az ő kezdeményezésére került a tantervbe.
1925 és 1942 között a Cecília-kórus, s emellett 1929-től 1933-ig a Palestrina-kórus karnagyaként működött. A két együttes azután „Budapesti Kórus” néven egyesült, s ezt Bárdos 1941 és 1947 között vezette.
Díjai és kitüntetései
Erkel-díj (1953), Érdemes Művész (1954), Kossuth-díj (1955), Kiváló Művész (1970), Magyar Zászlórend (1979), Babérkoszorúval ékesített Zászlórend (1984), Bartók–Pásztory-díj (1984)
