Lendvay Kamilló
Az 1950-es években pályáját kezdő magyar zeneszerző generáció egyik legjelentősebb mestere.
Zeneszerzés- és karmesteri tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Viski János és Somogyi László irányításával végezte. Pályájának kezdetén az állami Bábszínház, majd a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének zenei vezetője, később pedig a Fővárosi Operettszínház karmestere és (1972-től) művészeti vezetője volt. 1972-től 1992-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított, 1976-tól a zeneelmélet tanszéket vezette. Aktívan részt vett a zenei közéletben is: elnöke volt az Artisjusnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, több évtizeden keresztül lektorként működött a Magyar Rádióban.
Életműve színpadi, oratorikus, zenekari, kamara- és szólóhangszeres műveket egyaránt magában foglal. Zenéjében fontos szerepet kapnak a klasszikus formák és műfajok. A 20. századi magyar mesterek zenéjéből leszűrt tapasztalatok sok humorral és számos groteszk elemmel keverednek műveiben.
|
Életrajz címszavakban |
Művei katalógusunkban (válogatás) |
| 1928. december 28-án született Budapesten
1949–1957 Zeneszerzés- és karmesteri tanulmányok a budapesti Zeneakadémián Viski János és Somogyi László irányításával 1960–66 Az állami Bábszínház zenei vezetője 1966–68 A Magyar Néphadsereg művészegyüttesének zenei vezetője 1970–1974 A Fővárosi Operettszínház karmestere és (1972-től) művészeti vezetője 1972–1992 A Zeneakadémia tanára, 1976-tól a zeneelmélet tanszék vezetője 1975 A gordonkára és zenekarra írt Pezzo concertato második díjat nyert a Trieszti Nemzetközi Zeneszerzőversenyen 1979 A tisztességtudó utcalány című operájának lemezfelvétele elnyerte a francia Gran Prix International du Disque Lyrique díjat 1989 A párizsi Festival d’Art Sacre felkérésére írt Via crucis bemutatója az Eglise de la Trinité katedrálisban 2016. november 30-án hunyt el Budapesten
Díjak, kitüntetések Erkel Ferenc-díj (1962, 1964, 1978), Érdemes Művész (1981), Bartók–Pásztory-díj (1989, 2005), Kiváló Művész (1996), Ezüst Toll díj (1998), Kossuth-díj (1998), Artisjus-díj (2003) |
1. hegedűverseny (1961–62) Orogenesis (1969–70), vegyeskarra és zenekarra, 42’ Disposizioni (1975), cimbalomra Fifthmusic (1978–79), gordonkára Jelenetek (1978–81), Thomas Mann József és testvérei tetralógiájából, szoprán- és baritonszólóra és zenekarra, 24’ Öt pökhendi ötlet (1979), rézfúvós kvintettre A csend harmóniája (1980) zenekarra, 14’ 2. hegedűverseny (1986), 22’ Concertino semplice (1986), cimbalomra és vonózenekarra, 10’ Tiszteletem, Mr. Goodman! (1988), klarinétra Stabat Mater (1991), mezzoszoprán szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 30’ Zongoraverseny (2000), 22’ Fúvósszimfónia (2007–2008), fúvószenekarra, 22'45 |
