Korai alkotókorszakát a szabad tizenkétfokúság, majd repetitív technikák alkalmazása jellemzi. Ezt később neoromantikus, neotonális tájékozódás váltotta fel. Jelentős színpadi szerző, aki a könnyedebb hangvételtől és a humoros ötletektől sem idegenkedik. Hangütései, formai megoldásai révén előszeretettel utal a zenetörténeti hagyomány korábbi korszakaira. Karaktergazdag művészetével szélesebb közönség számára is könnyebben befogadható stílust alakított ki. Színpadi művek, balettek és vokális művek mellett zenekari, kamara- és szólódarabokat is komponál.

 

Vajda János 1949. október 8-án született Miskolcon. 1968 és 1973 között Párkai István irányításával karvezetést, 1970 és 1975 között Petrovics Emil vezetésével zeneszerzést tanult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1974-től 1979-ig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának korrepetitoraként dolgozott, 1979 és 1980 között ösztöndíjasként zeneszerzés-tanulmányokat folytatott Amszterdamban. 1981-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola oktatója.

  

Díjai, kitüntetései

Erkel-díj (1981), Bartók–Pásztory-díj (1990), Kossuth-díj (2003), Artisjus-díj (2008)